Június 4-én, pénteken szűk körű megemlékezés zajlott Szentiván főterén, a Trianon emlékműnél az összetartozás napja alkalmából. A megjelenteket Balasi Anikó, az önkormányzat kulturális referense köszöntötte, majd a Pilisszentiváni Vegyeskórus tagjainak vezetésével a megjelentek közösen elénekelték a Himnuszt.
Ezt követően Boros Sándor játszott trombitán egy Bach-átiratot, majd B. Szabó Károly, az önkormányzat és a nemzetiségi önkormányzat képviselője mondott rövid beszédet, melyben a Felvidékhez kapcsolódó személyes emlékeit idézte fel.
*Gyerekkoromban többször mentünk szüleimmel Komáromba, hogy ott átkelve a hídon, Komarnoban bevásároljunk, Akkor is megdöbbentett, hogy a várost, Jókai városát kettészakítja egy híd. Ott eszméltem talán először rá, hogy ez is Magyarország, az is Magyarország, mégis ketté van vágva. Gondoljunk csak bele, hogy ha holnaptól lenne egy határ húzva Vörösvár vagy Solymár felé, és csak útlevéllel tudnánk átmenni. […] Amikor Trianonra gondolunk, azt is figyelembe kell venni, hogy itt nem voltak győztesek... a vesztesek vesztettek, de a győztesek is. A győztes hatalmak lakossága ugyanúgy elvesztette a kapcsolatait, a kulturális kötődéseit, az értékeit.*
Szavait Kányádi Sándor Előhang című versével zárta.
vannak vidékek gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
szavak sarjadnak rétjein
gyopárként sziklás bércein
szavak kapaszkodnak szavak
véremmel rokon a patak
szívemben csörgedez csobog
télen hogy védjem befagyok
páncélom alatt cincogat
jeget-pengető hangokat
tavaszok nyarak őszeim
maradékaim s őseim
vannak vidékek viselem
akár a bőrt a testemen
meggyötörten is gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
Az esemény koszorúzással és az emlékezés virágainak elhelyezésével zárult, melyet a vegyeskórus népdalok éneklésével tett még ünnepélyesebbé.
Szentiváni Újság
