December 4. a bányászok védőszentjének, Szent Borbálának az ünnepnapja. Szentivánon hagyományosan ilyenkor megemlékezést tartanak a bányászemlékműnél, ahol a koszorúk elhelyezése mellett a bányamunkálatok során elhunyt bányászok emlékére gyújtanak mécsest. Idén a megemlékezésen részt vett Menczer Tamás államtitkár, a Bányász Szakszervezeti Szövetség, a helyi nyugdíjas bányászszakszervezet tagjai, Poppréné Révay Gyöngyi polgármester, az önkormányzat képviselői, a német nemzetiségi önkormányzat, a tűzoltó egyesület és a helytörténeti egyesület képviselői és sok civil érdeklődő.
Az ünnepi megemlékezés a Himnusz eléneklésével kezdődőtt a Pilisszentiváni Fúvószenekar kíséretével. Ezután dr. Mirk Mária, a szentiváni német nemzetiségi önkormányzat volt elnöke köszöntötte a megjelenteket. Mirk Mária nagyapja, Marlok János is bányász volt, az ő visszaemlékezései alapján megidéződött előttünk a bányászélet egy-egy pillanata. A bányában három műszakban dolgoztunk, reggel hattól kettőig, kettőtől tízig és este 10-től reggel hatig. [...] Általában akkor ettünk, amikor füstszünetet tartottunk. Mikor robbantottak, füst keletkezett, és az idő alatt, amíg füst felhúzódott, ettünk. Mert minden percet ki kellett használni.
Kovács Zoltán, a Pilisszentiváni Helytörténeti Egyesület elnöke beszélt a bányászat múltjáról, arról, hogy hogyan lett Borbála napja a bányászat ünnepe. Itt nálunk Szentivánon a második világháború végéig igen nagy kultusza volt Szent Borbálának, A kezdetekről nincs információnk, de azt tudjuk, hogy 1903-ban a bányászok a Jóreménység utcánál, a mai orvosi rendelővel szemben a bányászok felépítették maguknak a kis Borbála kápolnát, melynek maradványai 2010-ben kerültek elő. [...] Az Erzsébet akna dolgozói használták a kápolnát műszak előtti imádkozásra, Borbála napkor pedig misét és körmenetet tartottak, amihez a bányászok díszegyenruhába öltöztek és fehérruhás koszorús lányokkal együtt körbehordták a feldíszített Borbála szobrot.
A világháborút követően egy ideig nem ünnepelték Borbála napját, a rendszerváltás után kapott újra fontos szerepet.
A bányászsorsról Teicht Dalma előadásában hallhattunk egy verset, majd Menczer Tamás, a külgazdasági- és külügyminisztérium államtitkára mondott néhány szót. Azon gondolkodtam, hogy a bányászokról mi jut eszembe elsőként, és a válasz az, hogy a megbecsülés. Ugyanis a bányászok szorgalmas, sokat dolgozó emberek, akik kockázatot vállaltak nemcsak magukért, hanem a közösségükért is. Meggyőződésem az, hogy azok, akik szorgalmasak, sokat dolgoznak és kockázatot is vállalnak a közösségért, azok minden megbecsülést, köszönetet és tiszteletet megérdemelnek. [...] Nagyon fontos és nagyon örömteli, hogy itt Pilisszentivánon emlékeznek a bányászokra, ápolják a hagyományokat, mert az a közösség erős, és annak a közösségnek van jövője, amelynek múltja is van és ápolja a múlttal kapcsolatos hagyományokat. Mivel Pilisszentivánnak van múltja, amire emlékeznek, éppen ezért van jövője is. Annak pedig külön örülök, hogy a közelmúltban létrejött bányász emlékmúzeumot a magyar kormány is támogathatta.
Az ünnepség zárásaként mécsest gyújtottak a 37, munkájuk során elhunyt szentiváni bányász emlékére, és elhelyezték az emlékezés koszorúit, majd a fúvószenekar kíséretével felcsendült a bányászhimnusz.
Az ünnepségről készült fotókat a Galériában tekinthetik meg.
Szentiváni Újság
Fotó: Palkovics Mária
