Pilisszentiván.hu
2022.09.29. Mihály napja van

Mit üzen nekünk ma 1848?

Mit üzen nekünk ma 1848?

„Nincs az az ember, nincs az a hatalom, ki a néptől a szabad földet elvegye… És ez az alapja a honszabadságnak.” (Vasvári Pál)

Régen volt ennyire aktuális az 1848–49-es forradalom és szabadságharc üzenete, mint napjainkban, mikor a szomszédunkban dúló háború miatt ezreknek kell elhagyniuk a hazájukat, az otthonukat, a szabadságukat, és elindulni, ki tudja, hova… Talán most még erősebb kell hogy legyen az egység és az összetartozás érzése, mint az utóbbi években bármikor. És talán ez volt az egyik oka annak, hogy szép számmal gyűltek össze az emlékezők március 11-én délután településünk Fő terén, hogy végre közösen, korlátozások nélkül, együtt emlékezhessünk meg 1848–49 hőseiről, a szabadságért folytatott harcukról, és kicsit arról, ami jelenleg a világban folyik. 
 

A megemlékezés egy rövid ünnepi testületi üléssel kezdődött a hivatal dísztermében, majd a Himnusz eléneklésével folytatódott a Fő téren. Ezt követően a hagyományokhoz híven az önkormányzat, a szervezetek és az egyesületek képviselői elhelyezték az emlékezés koszorúit a ’48-as emlékműnél, a Pilisszentiváni Fúvószenekar zenei aláfestésével. A koszorúzókat a 944 sz. Szent Borbála csapat cserkészei kísérték az emlékműhöz. Az eseményt – az Equidom Lovasklub jóvoltából – korhű ruhába öltözött, hagyományőrző lovasok színesítették. A koszorúk elhelyezése után a megemlékezés az iskola aulájában folytatódott, ahol Balasi Anikó kulturális referens köszöntötte a megjelenteket, majd nyitányként Boros Sándor trombitaművész előadását hallgathattuk meg. A trombitaszólót Poppréné Révay Gyöngyi polgármester ünnepi beszéde követte, melyben a polgármester nem csupán ’48 hőseiről emlékezett meg, hanem beszélt arról is, hogy mit jelent napjainkban a szabadság, és milyen fontos, mennyire felértékelődött az a szó, hogy béke.

Kétszáz évvel ezelőtt, 1823. február 22-én vetette papírra Kölcsey Ferenc nemzeti imánk, Himnuszunk sorait szatmárcsekei magányában. Sírja, síremléke ott magasodik a szatmárcsekei református templom mögött, a híres temetőben, ahol több mint hatszáz, csónakformára faragott fejfa tekint napnyugat felé. Sötét seregükből egyedül világlik fel Kölcsey márvány síremléke, előtte virágok, körötte sudár fák lombkoronái. Mögötte kőhajításnyi szántóföldek után ott hömpölyög a vén Tisza. Túlpartján kezdődik Kárpátalja. Tiszacsoma, Beregszász, Munkács. Azon túl pedig immár Ukrajna. […] 
Szabadság, rend és testvéri egyetértés. Egyszerű, tiszta üzenet. Rend és az isten törvénykönyve. Annak ellenében sem haladás, sem szabadság, sem béke nem terem. Annak ellenében a boldogság csak elérhetetlen illúzió. Az igazság mérlege megroppan, a napfényt kormos ég takarja. És minél nagyobb erőt kapott valaki a kezébe, annál inkább az örök törvények szerint kell élnie vele. Mert ami ott egy hiba, egy tévedés, egy elszámított mozdulat, az itt sorsokat tör össze. A számító hazugság, az árulás, a hitszegés pedig olyan bűn, melynek az ártatlanok isszák ki keserű poharát. Aki az éltető békét megtartani nem képes, nem méltó rá, hogy mások élére álljon. Aki saját vagy mások érdekéből békétlenséget szít, sötét bűnt követ el. Nyugalma soha ne legyen! Aki a béke helyreállításáért mindent meg nem tesz, lelkiismeretével fizessen! A harcban nincs igazság se itt, se ott, csak a legyőzés és a legyőzetés mardossa egymást. Hazudhatják mögé a számtalan indokot, okot, az sosem lesz elég egyetlen könnycseppért sem. […] A pincék sötétjében, a puskacsövek előtt és mögött, a lövészárokban, a kilőtt tankban, a hadikórház hűvös folyosóján, Kijevben, Moszkvában és Budapesten ugyanaz a kétség, ugyanaz a félelem mardossa a lelkeket. A bunker, a páncél, a golyóálló mellény a testet megvédheti, a lélek viszont védtelen marad. A lélek védtelen marad, ha elvész a bizalom, a remény, a hit, ha megtöretik az ötödik parancsolat, pedig csak két egyszerű, tiszta szó: ne ölj! 
Isten, áldd meg a magyart! És áldd meg a világ népeit, hogy szemükről lehulljon a hályog, hogy ne engedjenek a békétlenségnek, a bosszúnak! Ne forduljanak el mímelt közönnyel! Add, hogy ellenség helyett meglássák egymásban újra az embert! Adj higgadt bölcsességet a hatalmasoknak! Adj erőt azoknak, kik erejüket másoknak osztják, adj ételt az éhezőknek, hajlékot a menekülőknek! Adj erős hangot és szavakat a békéltetőknek, adj új Napot és Holdat, nyugalmas éjszakákat és boldog nappalokat! Add, hogy újra béke legyen!

Poppréné Révay Gyöngyi fájdalmasan aktuális szavait Farkas Annamária népdalénekes és a Dunazug együttes műsora követte. A szabadságharcot és forradalmat idéző dallamok mellett egy rövid kultúr- és zenetörténeti utazáson is részt vehettünk. Az együttes hegedűse, Nagy Koppány érdekességekkel és színes történetekkel kötötte össze a magyar népzenei dallamokat, melyeket olykor egy-egy tánc tett még autentikusabbá. 
Az ünnepség a Szózat eléneklésével és kötetlen beszélgetéssel zárult, a vendéglátásról a település önkormányzata gondoskodott.

Palkovics Mária

Az eseményről készült képeket a Galériában találják.


  Kapcsolat

Cím: 2084, Pilisszentiván, Szabadság u. 85.
Telefon: 26/367-322
Fax: 26/367-397
E-mail: hivatal@pilisszentivan.hu